A munkanélküliség az egyik legborzasztóbb állapot egy ember életében. Ha ez negyven felett vagy még később következik be, annál inkább hasonlít ahhoz az állapothoz, mint mikor az orvos közli a halálos betegséget... Persze sok függ az ember végzettségétől, eddigi tevékenységétől. De ne higgyen senki annak az általános nézetnek, hogy a magas iskolázottság, képzettség és előélet sokat segít az elhelyezkedésben. Tapasztalataim alapján az alábbiak a legfontosabbak a kiválasztásban:
1. Kapcsolatok 2. Életkor 3. Nyelvtudás
Ne higgye senki, hogy a kapcsolatok csak az állami, önkormányzati szektorban fontosak! Igen, ott enélkül teljesen reménytelen elhelyezkedni, az NSR ezt lehetetlenné teszi. Sajnos a versenyszférában is jellemző, különösen a magyar tulajdonú vagy magyar menedzsmenttel rendelkező cégek esetén.
(Egy fejvadász cég révén kerültem képbe egy jelentős vezetői állással kapcsolatban. Mintha csak nekem találták volna ki... és nem csak szerintem. A szerződés aláírása előtt közölte a magyar tulajdonos, hogy közben egyik jó ismerőse munkanélküli lett, így neki adja a pozíciót. Ugyan sem végzettsége, sem gyakorlata nem volt e téren, de "majd belejön..." A magyar vállalkozók jelentős része un. újgazdag. vagyonát döntően tisztességtelen (törvénytelen) úton szerezte. Nincs tudása, intelligenciája a működtetéshez, komoly szakemberre meg sajnálja a pénzt. Cél: minden nap a maximális haszon kivétele, az a biztos...)
E tekintetben a külföldi tulajdonú és vezetésű cégek nagyrészt objektívak. Náluk azonban belép a másik két feltétel: életkor és nyelvtudás. Sok helyen már a slózit is csak angolúl lehet takarítani... A külföldiek -néhány esetet kivéve- nem szeretik a tapasztalt, széles látókörű, gondolkodó diplomásokat. Nekik fiatal, tapasztalatlan, szolgalelkű emberek kellenek, akiknek a gondolkodását "be tudják állítani", akik csak a kijelölt mezőben gondolkoznak. Ezt a nézetet egyre inkább átveszik a magyar cégek is. A versenyképes munkaerő a 28-39 év közötti munkavállalók, akiknek van minimális tapasztalatuk és hajlandók feltétel nélkül kiszolgálni -elveik és sokszor a szakmaiság ellenére is- a tulajdonost. 28 alatt hiányzik a gyakorlat, negyven felett az esélyek romlanak, ötven felett pedig lehet ásni a gödröt....
Magyarországon létezik egy hivatal, az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amelynek feladta lenne a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem. De nem így van.... Egy teljesen feleslegesen létező gittegylet, jelentős állami ráfordítással. Csak arra jó, mint még jó néhány más hivatal, hogy el lehessen mondani, van! De minek...?
Évek óta munkanélküli vagyok. Nem, nem végzettség nélkül! Közgazdász, MBA kurzus, kimagasló vezetői előélet. És egy halálos kór: 50 feletti életkor.... Tóbb száz önéletrajz, pályázat, 99 százalékban válasz nélkül. Az igények vészesen estek a kétségbeeséssel párhuzamosan, az egyetlen lehetőségig: biztosítási ügynök...
Ahogy öreg barátom mondta: Megfordult a világ! Az alja van fölül! Szóval milyen világ az, ahol egy elméletileg felkészült (45 éves koromban kezdtem a posztgraduális képzést), kimagasló vezetői karriert bejárt ember csak azért nem kell mert elmúlt 50 (egyébként jobb formában vagyok mint sok harmincas), vagy túlképzett és az ostobák, akik hatalmon vannak, félnek a hozzáértéstől és a tehetségtől!? Éljen a középszer és a szolgalelküség? Éljenek a gazemberek, adócsalók, gátlástalan törtetők, akik ma már "üzletemberek vagy politikusok" és finomabb módszerekkel de ma is csalók?!
Eddigi életem versenyszférában, döntően multi cégeknél éltem le.Nem csaltam, nem loptam, nem vesztettem el a gerincem, de mint jó menedzser a tulajdonos érdekében tevékenykedtem. Sajnos! Gátlástalanul harácsolnom kellett volna és nem tartanék itt!
Tartalékaimat feléltem: már nincs lakásom, kocsim, de pénzem sem. Kb 2 hetem van és kiszállok ebből a világból. Már megterveztem. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy lopjon, csaljon, ne legyenek gátlásai. Akkor nem így végzi mint én...
